Tegnap éjjel két óra körül egyszercsak azon kaptam magam, hogy felveszem a nyúlcipőt és legszükségesebb dolgokat elkezdem a hátizsákomba bepakolni. Ez volt az oka:
40 km mélyen, kb 100 km-re innen, 6.7-es erősség (a helyszínen, nálunk már kb 3-4-esre csökkent), cunamiriadó nem volt, de "a tenger szintje megemelkedhet". Fúúú, kb egy percig tartott az esemény, rendesen rázott, a ház nyikorgott, és ami érdekes, hogy mikor már vége volt a rengéseknek, valami megfoghatatlan érzés vibrált még körülöttem. Olyan volt, mintha csak a szívem lüktetését éreztem volna. Másnap Sherine is megerősítette, ő is érzett ilyet, szóval valószínűleg mégiscsak utórengés volt, de teljesen más jellegű, mint a rengés maga: inkább fel-le jellegű, talán mintha az egész Föld ingott volna a tengelye körül, és nem csupán egyes kőzetlemezdarabkák itt alattam. Ha (utó)rengés, akkor viszont azt kell mondanom, hogy ilyesmit elég gyakran érzek; és mikor néha leellenőrzöm ezen a honlapon, azt szoktam látni, hogy tényleg volt valahol egy kisebb erősségű rengés. Úgy tűnik, elég érzékeny szeizmográf vagyok.
Sherine és Xiao elmondták, hogy a dormitoryból a legtöbb ember még az utcára is kiszaladt… szóval tényleg nagy rengésnek minősült. Én lusta voltam kimenni a lakáskámból. Inkább élveztem a műsort.
Izgalmas! 🙂
A röhej az, hogy pár hete egy jóval kisebb rengéssel kis túlzással tele volt a magyar média, erről meg egy szó sem esett.
ラーツ ガーボル 
Én eddig egy földrengést éltem át, az is még 2006 szilveszterén volt,
épp ebédeltünk. Valahol Budapest környékén volt a központja asszem
4,1-es lehetett, de annyira rövid ideig tartott, hogy mire felálltunk
az asztaltól már vége is lett. Kár pedig én élveztem.
Gondolom hozzá vannak szokva ott az emberek a rengésekhez, egyébként mi
az az ingerküszöb aminél ott pánikbaesnek? Ja és egy rengés nagyjából
mennyi ideig szokott tartani?
Egyébként jó a blog, mindig várom az új bejegyzéseket.
Szia Norbi!Köszi az érdeklődést, úgy a szeizmológia, mint a blog egésze iránt, amit lusta vagyok frissíteni :(Nos, nekem ez volt a legnagyobb rengés eddig, de úgy tűnik, hogy Zaki számára is, aki nem messze innen lakik, Chibában (de még sose találkoztam vele), kb 3 éve. Legalább másfél percig tartott, és mint írtam, ez már nagyobb volt, mint a legtöbb japán ingerküszöbe, hiszen sokan felébredtek rá, és kimentek az épületből. Én nem voltam nagyon megijdeve, inkább csak hidegvérrel készültem arra, hogy netán menni kell. Az épületekben bízom, erre itt fel vannak készülve. Nem is a rengések szokták a legnagyobb kárt okozni, hanem az utána bekövetkező tüzek, egyebek – de itt a gázcsapok is önműködően elzáródnak egy nagyobb rengés esetén. Ez volt az első, amit a beköltözésemkor megmutattak! A leghorrorabb rengést még otthon éltem át, egy 8 emeletes (nem fődrengésbiztos) téglaépítésű házban, kb 1999-ben. Rendesen ingott az épület, nyikorgott, de érdekes módon nem rohant le mindenki az utcára 🙂