Hero

Na, itt én vagyok a főhős, a baloldali csaj Sherine, jobbra a srác Xiao, a csaj Liang, hátul a srác meg Nishino.

Semmi komoly, én nem tartom magam hősnek, egyáltalán. Holnap megyünk sumo-bajnokságra, és nemrég, éjféltájt Xiao-val beszélgettem erről, mikor megcsörrent a telefon, és Sherine valami hihetetlenül elgyötört hangon kérte, hogy segítsek rajta, adjak be egy vénás injekciót, mert borzasztó migrénje van. Gyorsan összekapdostam pár fecskendőt, alkoholt, egyebet, és a mentőbicajommal – most hiányolom azt a Dr.-t a Dew felirat elől; na meg a tárcsafékeket – gyorsan eltekertem a dormitory-ba, ahol nagy meglepetésemre már ott téblábolt Xiao és Liang is, merthogy ott is laknak. Hm, érdekes, hogy Sherine mégis engem kért meg a Beavatkozásra – nekem meg Beavatás volt, mert ha jól emlékszem, külföldi személynek még nem adtam injekciót sose. Pláne nem 10 hónap inaktivitás után…. de talán azért engem kért meg, meg látta párszor, mikor kontroll DNS izolálás céljára profin szúrtam magam – másnak nem engedem a vérvételt, én meg gyakorlott vagyok, khm. Szóval valamiért hősként tekintettek rám 🙂 mondjuk lehet is, mert külföldön orvosi tevékenységet csak mindenféle engedélyek birtokában lehet végezni ugyebár. Nekem olyanom meg nincs.

A lényeg azonban nem ez, hanem hogy… kezd nagyon hiányozni az eredeti munkahelyem! Hüpp-hüpp.

(Kérdés, hogy a munkahelynek hiányzom-e én???)