Furcsaságok

Csak röviden.

Első, Honda vicces nadrágja. Suttyomban sikerült lefényképeznem, de sajnos nem is a rózsaszín pólói egyike volt rajta, sőt, most relatíve nem is lógott rajta a nadrág… de készenlétben van a fényképezőgépem, egy jellemzőbb kép készítésére!

2. A cikkreferálókon és laborbeszámolókon néhányan nagyon lazára veszik a figurát, alig készülnek, kicsit zavaró végighallgatni az egészet. De itt ez nem baj! Soha, senki egy rossz szót nem szólt ezek miatt, nemhogy letolást kapjanak érte. Pl: X még télen előrukkolt az egy éves munkájának összefoglalásával, majdnem 0 információtartalommal. Volt az egyik dián egy Grafikon is, azt hiszem, összesen tényleg csak egy. Szokás a grafikonokban hibasávokat feltüntetni (a kis bizbaszok az oszlopok tetjén), érzékeltetendő az átlag mellett az adatok szórását is (ha olyan jellegű az adat). Ez innen hiányzott, mire Nishino-sensei megkérdezte, normális, neutrális színezetű hangon hogy:

– Hol vannak a hibasávok, ja és az ANOVA statisztikai számítások? Két hete a reggeli referálón se voltak rajta, azt mondtad, megcsinálod.
– Iiigen..
– Akkor csináld meg kérlek: tudod, öt perc az egész.

Nem az a vicc, hogy tényleg öt percig tart, hanem hogy úgy adódott elő az egész anyag, hogy nem hiányzott számára a statisztika. Pedig az, korábbi kedves témavezetőm szavaival élve, elementary number one.

Ez felveti azt a kérdést, hogy akkor mi az igaz abból, hogy a kultúra, hierarchia a szégyenre, engedelmességre és tekintélyre, na meg harmóniára épül, valamint ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy a japán ember soha nem mutatja ki a (negatív) érzelmeit, főleg azért, hogy ne terheljen másokat vele. Biztosan van ennek feloldása, de az nem egy egyszerű logikai kapcsolat. Persze az is lehet, hogy egyszerűen annyi az egész, hogy a hibázó nagyon is tudja, hogy hibát követ el, aztán rajta múlik, hogy ezt miként dolgozza fel. Klasszikus japános lealázásnak nem voltam tanúja, szerintem ez nálunk nem szokás.

3. Keddenként van cleaning day, mikor az asszisztenstől a professzorig mindenki seprűt és felmosót ragad, és kitakarítják a labort. Ha azonban 3 egymást követő kedd munkaszüneti nap, akkor nincs takarítás, hanem piszok van. 🙂 Sőt, én vagyok az egyetlen, aki a kávégép mellett le szokta suvickolni az asztalt, ha nem teszem meg, akkor a szép acélasztalt szépen lassan elhomályosítják a barna foltok. Az ajtókról nem beszélnék, szörnyen néznek ki a kilincsek körül, egyszer azokat is le fogom tisztogatni, ajándékként, de inkognitóban. Mindezt azzal érdemes összevetni, hogy a bevásárlóközpontokban vagy egy-egy vasútállomáson külön személyzet van a mozólépcsők állandó portalanítására…