Egy szegedi találkozása a japán hagyományokkal…

… na nem az enyém, hanem egy szögedi fizikus-közgazdász srácról, Dr. Beke Szabolcsról van szó. Érdemes elolvasni az interjút (számomra nosztalgikus volt, óh, zöldfülű és naïv tavaly!…) és a blogját is, az nagyon érdekesnek ígérkezik, az enyémnél biztosan jobb lesz (Roppongi, hmmm…). Nagyjából egyet is értek mindennel amit ír, így egy hónap után, kivéve a metróról és a zuhanyzásról szóló részt:

…Úgy jut el két átszállással Tokió egyik pontjáról a másikra, hogy közben kétszer néz fel: amikor a jegyét kezeli. A negyedik típusú utazó vagyok én: Aki mindezt érdeklődve nézi és csodálkozik.

Én nem csodálkoztam, de a lekuporcozós zuhanyzón se, hanem pont az ilyenek miatt éreztem és élveztem, hogy tényleg itt vagyok; ezt a nézetet persze nagyrészt Dr. Beke is osztja. Nem úgy, mint mikor egy arab országban voltunk pár éve körutazáson, és mindjárt az első reggelen hihetetlen botrány kerekedett, az utasok kalandvágyóbb része is perrel fenyegette az idegenvezetőt – mert nem volt kolbász és gépsonka a millió kaja közt a svédasztalaon. Hozzáteszem, hogy itthon nyugati zuhanyzóm van – és baromi fárasztó állni benne! Sokkal jobb lenne üldögélni. Hát nem kényelmesebb?

Na de a fodrászattal szembeni averzióját megértem:

A japán óránál találtam egy még izgalmasabb programot: fodrászhoz mentem.
– És levágták a haját. Vagy ez is érdekes volt?
– Kettőre bejelentkeztem, már a székben ülve a hüvelyk- és a mutatóujjam közti távolságokkal próbáltam nagyon egyszerűen megmutatni: itt rövidre, ott hosszabbra kérem hagyni. Kicsit ideges lettem, miután felemelt a hátam mögül egy komolyabb gépet és közelíteni kezdett koponyám felé.

De mi van, ha meglékeli a koponyányimonyókomat? Sose lehet tudni! Inkább marad hosszú, egyelőre… mondhatni, "egy xy találkozása a japán hayományokkal" (make hay until it shines ) Nemtom, akit érint vagy érdekel ez a téma, az olvassa-e még a blogomat… a neve "A" betűvel kezdődik.
 

Click. Ez persze nem én vagyok, hanem a Slipknot énekese, Corey Taylor, vizes hajjal; de a japán fiatalok hajai jóval elképesztőbbek, mint bármi, ami otthon látható. Jövő hétvégén vadászok végre egy-két fotót Shibuyában. Bocsánat, de rég jártam arra, pedig már van jó zoomobjektívem is…
No várjunk csak: Macintosh találkozása a Spaces-szel??